Sírversek

bármelyik fejkőhöz, különböző betűtípussal
tetszőlegesen választható sírvers


Életed legszebb tavaszán, eltiport a halál, Emléked szívünkben örökké fáj.

Te voltál a mindenünk a bánat maradt meg nekünk.

A halál korán elragadt, de emléked meg marad.

Bolygó csillagként élted életed S halálod is úton talált. Oh, nyugodj most e néma hant alatt, Míg egyszer én is eljövök hozzád.

Akinek szüleit nem fedi sírhalom Nem tudja igazán, hogy mi a fájdalom.

Egy borzalmas pillanat megőlte szívedet, Nekünk más nem maradt csak fájó emléked.

Nyugodj e néma hant alatt míg egyszer eljövünk tehozzád.

Életed sok munka volt és törődés, jutalmad legyen a nyugalom és pihenés.

Míg éltél nagyon szerettünk, amíg élünk el nem felejtünk.

Gyászolják kik szerették.

Szomorú az elválás, boldog lesz a találkozás.

Soha el nem felejtünk.

Én már alszom csendesen ó ne zavard meg álmomat. Borulj a síromra halkan, csendben. Legyetek nyugodtak nekem már nem fáj semmisem.

Ha fájó szívem megszűnik dobogni hozzád jövök megpihenni.

Ha a gyász napjai lefognak telni idejövök hozzád megpihenni.

Bánatot sohasem okoztál, csak aikor minket örökre itt hagytál.

Nincs a földön annyi szeretet, amennyi nékünk benne elveszett.

Megnyugszunk, ha majd találkozunk.

Munka , küzdelem volt életed, örök nyugalom legyen pihenésed.

Az örök világosság fényeskedjék nekik.

Szeretet férj volt, és jó családapa, bánatos családjának most őrangyala.

Fájdalmas perceidben tudom ránk gondoltál. De a jaj kiáltás nem jutott el hozzánk.

Kinek gyermekét nem fedi sírhalom, nem is tudja mi az igazi fájdalom.

Amíg élt küzdött és szenvedett értünk.

Álmodtál egy boldog jövőt, Tündérien szépet, De a kegyetlen sors mindent összetépett. Mosolygó ifjúságod álma szelíd jósággal sírba szállt veled. És mi sírva őrködünk csendes álmaid felett.

A virág elhervad a kőszikla meghasad, Emléked szívünkben örökké megmarad.

Szívünkben nen volt más csak jóság és szeretet. Isten áldja meg érte lelküket.



Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik, a halál fájdalmát csak az élők érzik

Elfáradtál az élet tengerén Pihenj csendben a föld lágy ölén.

Ha ránézünk sírodnak kövére Szorgalmas munkádnak e sir lett a bére.

Béke poraikra

Istenünk kérünk vedd helyettünk oltalmadba őt Tárd ki kapudat, nyugodni vágyó lelke előtt

Küzdelem és szenvedés volt az életünk Legyen nyugodt csendes pihenésünk.

Emléked szívünkben örökké élni fog.

Elmentél életed legszebb korában Itt hagytál bennünket bús árvaságban.

Küzdelem volt életünk Fogadd be lelkünk Ó mennyben Istenünk.

Még most is hallom a hangodat érzem kezed, hogy most is simogat.

Az Úr énnekem őriző pásztorom.

A jó szülőket feledni nem lehet Míg élünk ide hív a szeretet.

Egy tragikus pillanat ölte meg szívedet Amely nem ismert mást csak a szeretetet.

Tetted - rendkívüli - mert a hivatás felelőssége az életösztönt is legyőzte!

Amíg éltek értünk küzdöttek Amíg élünk nem felejtjük tettüket

Megpihenni tértem, éltem alkonyán Örök nyugalmat adj nekem jó atyám.

Az nem hal meg kit eltemetnek Csak az hal meg kit elfelednek

Boldogok, akiknek szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják...

Fehér galamb szállj a fiunk fejfájára A fájó szívű szülők helyett Te vigyázz az ő álmára.

Kis szívednek gyors lüktetése Rövid kis életednek lett befejezése.

Olyanok voltunk mi is mint ti Olyanok lesztek majd Ti is mint Mi.

Mint vadra a vadász ki lesben áll. Úgy rabolt el tőlem orvul a halál.

Bánatunk végtelen, mert itt hagytál bennünket hirtelen.

Drága szép emléked örökké közöttünk él.

Nehéz - e kő, de nehezebb a bánat Mely szívére borult az egész családra.

Pihenj csendesen.

Szívük nemes volt, kezük dolgos Életük nehéz volt, álmuk legyen boldog.

Csak az hal meg, akit elfelednek Örökké él kit nagyon szeretnek.


Kinek gyermekét nem fedi sírhalom, Az nem tudja mi az igazi fájdalom.

Nem okozott nekünk csak egyszer bánatot Elment fiatalon, fehéren S fekete gyászt hagyott.

Miért szakított bimbót a halál, Mikor hervadt virágot is talál.

Bimbó voltál édes kis gyermekünk Mikor a halál elrabolt tőlünk Angyal lettél ez az egy vigaszunk Imádkozzál érettünk, korán letört virágunk.

Fiatal életed elvették tőlünk De a lelked velünk maradt. Szeretteid.

Reményünk csillagát fedi e sírhalom Emlék keresztje rá szülői fájdalom.

Korán szakított le az élet vihara, Mint rózsabimbót nyílása kezdetén!

Ifjan életed tavaszán szálltál sötét sírba Szerető Szüleid bánatban itt hagyva.

Távozásod örökre összetörte szívünk, Mert rajongva szerettünk drága gyermekünk.

Te voltál a szemünk fénye csillaga Jézuskának kicsi kis angyala.

Életed hajnalán letört a halál Ejtsen könnyet érted, ki e sírnál megáll.